I
Tanítási stratégiák, érzelmi intelligencia és konfliktuskezelés kurzus Firenzében
2018. augusztus
Tanárként minden nap megújulok, új impulzusokat kapok, új kihívások várnak rám, nincsenek unalmas hétköznapjaim. Ugyanakkor időnként szükségét érzem annak, hogy kilépjek a komfortzónámból, és idegen területre merészkedjek, új közösségekbe kerüljek, és tapasztalatokat szerezzek. Ezért évről évre szakadatlan lelkesedéssel dolgozom iskolánk pályázatain, hogy Európai Uniós támogatással minél többen külföldi továbbképzésekre juthassunk el.
Augusztusban egy két hetes tanároknak szervezett kurzuson vettem részt Firenzében. Első reggel kíváncsi várakozással indultam a Firenze szívében lévő Europass Teacher Academy-be. Nem akartam hinni a szememnek, amikor a címre megérkeztem, mert a Palazzo Galletti, a Galletti Palota előtt álltam. Ennek a patinás épületnek a második emeletét bérli a nyelviskola. Minden tanár kollégámnak szívből ajánlom, hogy angol nyelvtudása birtokában végezze el ezt a Tanítási stratégiák, érzelmi intelligencia és konfliktuskezelés című kurzust Firenzében.
Az első héten olyan alapos elméleti képzést kaptunk Davide Bassanotól, egy fiatal gyakorló pszichológustól, amire építve a második héten Susan Gaglianoval elemezhettük, és megoldást kereshettünk egy-egy konfliktushelyzetre a bemutatott videók segítségével. Bevezetést kaptunk a Gestalt elméletbe, foglalkoztunk az önismeret fejlesztésének lehetőségeivel, a stressz és a negatív érzelmek leküzdésének módszereivel. Elemeztük, hogy miért fontos tanárként tanítványaink érzelmi intelligenciájának növelése, és hogy hogyan tudjuk felismerni, és lehetőleg megelőzni az iskolai erőszakot. Remélem, hasznát veszem a szerzett tudásnak a mindennapi gyakorlatban. Alig várom, hogy kipróbálhassam éles konfliktushelyzetekben azokat a módszereket, amiket megismertem.
De nem csak a képzés szakmai része volt professzionális, a helyszín is elvarázsolt. Megérkezésem pillanatában beleszerettem Firenzébe. Magával ragadott szűk, kanyargós, macskaköves utcácskáival, piros háztetőivel, a Campanile harangjának zúgásával, utcai zenészeivel, reggel az iskolába menet a kávézókból áradó ropogós, friss croissant és Lavazza illatával, az Új Vásárcsarnok hívogató kóstolóival. Szabadidőmben bejártam Dante és Michelangelo kedvenc utcácskáit, megcsodáltam az Uffici Képtár, az Szépművészeti Akadémia, a Palazzo Vecchio termeit. Egy délután elvonatoztam Pisaba. A torony szabad szemmel nézve sokkal jobban, szinte félelmetes dől. Megmosolyogtam a sok „őrült” turistát, akik fotózták egymást tenyerükön tartva a tornyot, aztán persze én is lefotóztattam magam, ahogy megtámasztom azt. Hétvégén is minden percet kihasználtam. Szombaton délre utaztam a tizennégy tornyú San Gimignanoba és Sienaba. Vasárnap északra, Cinque Terre vidám, színes halászfalucskáiba. Hihetetlenül gyorsan elrepült a két hét. Azzal a megnyugtató gondolattal vettem búcsút a reneszánsz várostól, hogy vissza kell még jönnöm ide, mert nem láttam mindent.
Feltöltődtem, lelkesen vágok bele az új tanévbe lelkileg, szellemileg felfrissülve. Úgy gondolom, hogy ez a képzés és a helyszín egyedülálló módon egészítették ki egymást, és maradandó emlékként élnek bennem. Kívánom, hogy sokaknak legyen még része hasonlóban.
Mandják Manna
